Ételnek látszó tárgyak a boltok polcain

Ételnek látszó tárgyak a boltok polcain

Szeretjük azt hinni, hogy amit az élelmiszerbolt polcáról leemelünk, az legalább nagyjából hasonlít arra a termékre, aminek a címke alapján hisszük. Ám, ha jobban szemügyre vesszük az élelmiszernek látszó tárgyakat, csodás felfedezésekre bukkanhatunk.

A rák-szerű

A tenger mélyén tanyázó rák igazi luxuscikknek számít, hiszen nem könnyű hozzájutni, és a húsát kinyerni is komoly munka. Így mindig is többe került, mint az egyszerű halféle, vagy a szárnyashús. De ha egyszer a rák ennyire drága, hogy lehet, hogy világszerte egyre több lassú és gyorsétterem kínálja teljesen megfizethető áron a rákcsemegét?

A válasz a rákhús-imitációban keresendő, ami legfeljebb annyiban mutat hasonlóságot a rákkal, hogy szintén vízi élőlényből készítik. Nevesítve az egyszerű, silány minőségű, olcsó hal húsából, ami különböző tortúrák sorozata után péppé válik, majd színezve és formába töltve a valódi rákhúshoz igen hasonló valamivé szilárdul.

A rántotthús-szerű

A mirelit rántottszelet szinte már hungarikum. Csomagolásán csinos, vasárnapi ebédhez méltó víner snicliket látunk, ám amint kibontjuk a csomagolást, csak egy óriás nuggets-hez hasonlító valamivel találkozhatunk. És bár a "rántott sertésszelet" a magyar fogyasztó szótárában a bepanírozott, kisütött malachúst jelenti, ebben az esetben csak fedőnévről beszélhetünk, hiszen ennek a valaminek mindössze 35%-a disznóhús, amit szójával, csirkebőrrel, plazma porral, vízzel, glükózsziruppal, és még számos adalékanyaggal tuningolnak.

A vodka-szerű és a pálinka-szerű

Az egészségre ártalmas verziók fogyasztása leginkább a kétes eredetű, nem bolti szeszesitalok esetében fenyegethet bennünket. Míg a pálinka készítése zömmel hazánkra jellemző, vodkát egy kicsit többen gyártanak, és természetesen hamisítanak is. Márpedig a nem eredeti vodkából könnyen juthat szervezetünk kiadós mennyiségű methanolhoz, ami végül is alkohol, ám leginkább versenyautó-üzemanyagként és fagyállóként ismert.

A magyar boltok polcain pedig ott a pálinkára megtévesztésig hasonlító valami: tetszetős üvegben, gyümölccsel a címkéjén, a pálinka említése nélkül csábítja a vásárlót a szolid árcímke. Sokan tényleg csak az ital csomagolását nézik: csücsül benne egy gyümölcs, és mézes, vagy fütyülős van a palackra írva, egyből azt hiszik, ez csak pálinka lehet. Pedig ezekben a termékekben aromákat, vizet, és sokszor egyéb, pálinkába nem való anyagokat is találunk.

A sajt-szerű

Bár jellemzően nem készítünk otthon sajtot - legalább is nem direkt -, azért van valami elképzelésünk arról, hogyan készül. Valószínűleg a tejhez van köze... és azt érlelik, vagy valami hasonló dolgot csinálnak vele. Mindegy, egy tehén biztos benne van a folyamatban, nem?

Az igazi sajt arról ismerszik meg, hogy a címkéjén ilyen szavakkal lehet találkozni: "tej", "sajtkultúra". Ugyanakkor az ártatlan finomságok között időnként találkozhatunk olyan termékkel is, amelyik ugyan megtévesztésig hasonlít a sajtra, mégsem az. Ezek "élelmiszerkészítmények", továbbá "pizza- és szendvicsfeltétek", amik tartalmazhatnak néha egy kevés sajtot, de az is lehet, hogy nem. És semmi esetre sem olvadnak vagy pirulnak úgy, mint a valódi sajt.

A legrosszabb, hogy ezekben a termékekben "növényi olaj" álnév alatt az így-úgy módosított keményítő mellett legtöbbször hidrogénezett olajokat (zömmel az olcsó szójaolajat) találunk, ami egyáltalán nem tesz jót az egészségnek. És persze aromát, ami nyilvánvalóan a sajtízt kiváltani hivatott kémiai anyag.

És mielőtt azt hinnénk, hogy ez valami magyar vagy amerikai specialitás, nézzük csak meg a hollandokat: a polcokon sorakozó sajtok negyven százalékát valójában olaj, keményítő és tejfehérje keverékéből állítják elő. Gyorsan és olcsón.

A mézszerű

Ha a feldolgozó üzem 800 forintért veszi az akácméz kilóját, majd az üvegekbe töltés, szállítás, munkabérek és egyéb járulékos céges költségek rászámításával megint csak 800 forintért értékesíti ugyanazt, a mennyiséget, elég nyilvánvaló, hogy közben az eredeti mézet valamivel feldúsítják. Egész pontosan izocukorral. Folyékony cukorról van szó, az akácmézhez hasonló színű és állagú nektár-szerű anyagról. Így fordulhat elő, hogy olyan méznek címkézett élelmiszert is a polcokre kerülhet, amely valójában csak 3% mézet tartalmazott.

Csakhogy a mézes üvegeken nem tüntetnek fel összetevőket. Akkor honnan tudhatjuk, melyik a valódi? Édemes méhésztől vásárolni, illetve viszonylag biztosra mehetünk a vegyes virágmézzel, ami a pollentartalom miatt kicukrosodik. Ha a virágméznek vásárolt áru a közepe felől nem cukrosodik, akkor bizony nem méz. Szóba jöhet még a repceméz is, ez ugyanis ahogy lehul, kifehéredik és megszilárdul, ezt pedig nem lehet szirupokkal utánozni.

Az eperszerű

Nem nehéz dolog elérni, hogy valaminek eperíze legyen, azért mégis sejtjük, hogy ennek az eperhez nem sok köze van. Sokszor szárított, vagy hulladék gyümölcsöt kapunk a késztermékekben, és az élelmiszeripar akár az eper szárát is képes hasznosítani. A tájékozottabbak a fűrészporos módszerről is hallottak már.

Ám ez mind divatjamúlt eljárás: az eperaroma (amit a fagyikban, gyorséttermi shake-ekben, italporokban található) ma már kb. 50 különböző vegyi anyagból készül. Csak néhány ezek közül: amyl acetate, amyl butyrate, amyl valerate, anethol, anisyl formate, benzyl acetate, benzyl isobutyrate, butyric acid...